Minden nap kimegyünk a gyerekekkel az udvarra, ki kell menni, különben én is, ők is meghülyülünk. Lassan egy fél éve, hogy beköltöztünk régi-új házikónkba. A felújítások óta tudom, Marci élete (és lassan Petié is) legnagyobb élménye az építkezés, hogy ezt is, azt is talál az udvaron. Itt egy gégecsővet, ott egy általa is vágható téglát, néha még az előző tulaj által elásott kincseket is találunk (az elásott szeméthalom mellett).
Legnagyobb buli az volt, amikor a kőművesek, vízszerelők által kidobott szemétnek ítélt lomokat Marci sorban kukázta ki a konténerből, és olyan kreatív építkezéseket kreált, hogy csak ámultunk. Oda jutottunk, hogy semmit nem merünk kidobni, valamire úgy is jó lesz. Jesszus, pedig csak a nyugdíjasok szoktak ilyen hibába esni, nem?
 |
| Mhhhh, ez nem is olyan rossz. Jó úton haladunk mi is efelé. |
És hogy tényleg minden jó valamire, azt a mai nap bebizonyítottuk. Már pár hete kerülgettük az udvaron az Apa által leszedett műanyag redőny 15 cm-es darabjait, aztán ma ez született belőle. Nagyon élvezte Marci. Mmmm, én is :)
 |
| Sár város: esőcsatornából kifolyó hóléből folyót csináltunk, a redőnydarabokból és sárból várat. |
A mai nap tanulsága: 1. slatyakós, sáros időben is lehet jót játszani az udvaron. 2. tényleg ne dobj ki semmit, de kulturáltan raktározd őket, és tudd hol a határ!!!! 3. magától nem fő meg az ebéd, de akkor is olyan jó néha megfeledkezni a "felnőttes" dolgokról :)
 |
| Nagyon jó muri |
 |
| Ta-tammmmm |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése