Nővéreméktől örököltünk még pár éve két egyforma bársony kantáros nadrágot. Ha jól emlékszem ők is kapták a sógornőéktől. Marcira sosem adtam, Petire sem, és azt hiszem valójában sosem hordta senki. A sorsa a folyamatos öröklődés.
Sajnáltam őket, hiszen szép színűek, aranyos kutya mintával. Mindig csak elővettem, hogy na most lesz az alkalma, hogy hordani fogjuk. De be kell látni, pelenkás babáknak nem hasznos patent nélküli kantáros nadrág. Gondolkodtam, hogy is lehetne nekik új életet adni. Kezembe vettem, és adta magát, hogy táskát varrjak belőlük, mégpedig ha már egyformák, a két unkahúgomnak elkészítem karácsonyi ajándéknak. El is készítettem, meg is kapták a Jézuskától.
Így készítettem el őket:
A sárga még eredeti állapotban látható, a barnának ezen a képen már össze van varrva a két szára. Ehhez ki kellett bontanom a két szár közötti varrást, majd összevarrni az elejét a hátuljával, majd az alját jó erősen, többször is átmentem vele a varrógéppel. Ezzel tulajdonképpen meg is volnánk a táskákkal, hiszen a kantár rész adja magát fogantyúnak.
 |
| A barna készült az iskolás Lilinek, a sárga az óvodás Jázminnak. |
Én még azért varrtam nekik cipzárt, ami szintén nem okozott nehézséget, mert pont úgy volt az anyag az eredetileg karrésznél, hogy simán oda lehetett varrni. Hogy kislányosabb legyen, kicseréltem a csúnya fekete gombokat piros virágosokra, a cipzárra pedig piros húzókát kötöttem. Sajnos, a kész műről nem készítettem képet, valahogy kimaradt, de utólag pótolni fogom.
Nagyon tetszett ez az átalakítási munka. Fiús anyukaként mindig sóvárogva állok a turkálóban a szebbnél szebb anyagú és mintájú kislány ruhák előtt. Most már tudom, mire fogom őket használni, beindítom a szigorúan csakis használt ruhákból varrt "Ruhából táska" bizniszemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése